Az elmúlt időben (kb. egy évben) kissé elmaradtam a házi feladatommal. Új korszak kezdődött az életemben és fel kellett vennem a ritmusát. És ez annak a hobbimnak a rovására ment, amit talán a legszenvedélyesebben tudtam csinálni valaha: az írásnak. Minél tovább halogattam a dolgot annál kevésbé ment. És végül a lelkes íróból, egy görcsösen küszködő alakká váltam, aki úgy érezte, hogy két értelmes mondatot sem tud már összerakni. Próbálkozások és ígérgetések sora vette kezdetét, hogy motivációt nyerjek és ,hogy bebizonyítsam magamnak: még képes vagyok arra, hogy gondolataimat tisztán és érthetően adjam át. Mondanom sem kell...nem jártam sok sikerrel. Nem értettem a dolgot, ezért a sokadik próbálkozás után úgy döntöttem, hagyom a nehéz témákat és megpróbálom sorra venni, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy egy olyan dolog amit régen szerettél, amiben úgy érezted, hogy a legjobb voltál, kínlódássá és gyötrelemmé váljon.
Lássuk mit kell tenned, hogy nemesnek, még merő jóindulattal sem nevezhető célod elérd:
- Soha ne akard kideríteni, hogy valójában miben is vagy jó: Vagy ha mégis, lehetőleg az első akadály után add fel a p*csába! Végül is a „tehetség” azt jelenti, hogy nem kell küzdeni az adott területen, ugye? Azért hívják tehetségnek...mer' az csak úgy van benned.
- Értékeld le a képességeidet és válassz valami olyan területet ami totál nem az otthonod: Mert hát oké, hiába tudok bonyolult matematikai problémákat megoldani oda meg vissza! Attól nem lesz p*na az ágyamban meg Dan Bilzerian a szomszédomban. Hisz' lássuk be, az nem annyira menő mint rocksztárnak lenni és gitározni. Ezért elkezdek valami olyan dologgal foglalkozni ami annyira látványos és király, hogy az emberek felkapják rá a fejüket, pl. slam poetryzni….( kár, hogy a számokkal ellentétben a rímekhez viszont nem értesz, ami újabb kudarcokat szül és újabb önértékelési gondokhoz vezethet.)
- Elégedj meg magaddal: Szépen énekelsz? Jól írsz? Kicsi korodban aszonták rád Bözsi nénéék, hogy tehetséges vagy és sokra viheted egyszer? Vagy talán csak b***tak megmondani az igazat arról, hogy cefet szarul orgonálsz és elhitted magadról, hogy te vagy az új Liszt Ferenc, ezért úgy vered a billentyűket, hogy még a MOSZAD is levadászna mint Fritz háborús bűnöst? Nos, akkor nem kell már semmit sem tenned, hiszen feljutottál tehetséged legmagasabbik fokára, és valószínű, hogy 20 év kihagyás után , minden nemű gyakorlás nélkül is, ugyanúgy menni fog minden, mint anno fénykorodban. Hiszen ez olyan mint a biciklizés….csak kerekek nélkül.
- Mindig legyen egy jó kifogásod, hogy” ma éppen miért nem”: Pató Pál úr is megmondta, hogy „ ej, ráérünk arra még!” Szóval, nyugtatgasd magad azzal, hogy "olyan szép időnk van inkább kimegyek a barátaimmal,de holnap tuti bele kezdek!" Vagy "éppen fial a macska és menni kell nézni ahogy csórikám szenved, de holnap biztosan gyakorolni fogok!"Vagy "csúnyán néztek rám az utcán, ezért ma inkább nem csinálok semmi olyat ami közelebb vinne ahhoz, hogy alkothassak valami maradandót!" Csináld ezt addig, hogy kifuss abból az időből amit arra szánhatnál, hogy azzá válhass aki mindig is lenni akartál és végül eljuss arra a pontra, hogy már abban is kezdj kétkedni, hogy értettél-e valamihez egyáltalán valaha!
- Hallgass azokra akik a legjobban lehúznak téged: Hiszen ők jobban tudják, hogy te ki is vagy valójában! És jobban is ismernek téged, mint te magadat! Végül is, nincs csodásabb mint egy rakás olyan ember véleményére adni akik rohadtul nem értik a motivációdat és csak beléd akarnak rúgni. Hiszen nyilván igazuk van mert beigazolják a legnagyobb félelmedet: hogy tehetségtelen vagy.
- Ne fogadj el segítséget: Fontos, hogy elhidd:nincs szükséged segítségre! Hiszen ettől vagy tehetséges és látnoki zseni. Hagyd, hogy a különlegesség érzeted vigyen előre a büszkeségeddel karöltve! Mert hát Picassonak se mondták meg, hogy hogyan fogja az ecsetet.
- Hagyd ki a nagy lehetőségeket: Fontos, hogy ne próbálj meg előre lépni! Rettenj meg attól, hogy valaki lát benned fantáziát, hiszen ha nem jön be a dolog akkor elbuksz. És mint tudjuk, jobb egy percig gyáva hősnek lenni, mint hősi halottnak örökké.
- Legyél irigy mindenkire: Ebből híres író lett, a másikból meg híres zenész! Ennek van egy rakás nője, te meg valószínűleg egyedül fogsz kimúlni ha nem alkotsz valami nagyot. Fontos, hogy elhidd, hogy mindenki olyan hangyafasznyi motivációval kezeli a tehetségét mint te!Nyilván nem dolgoztak meg azért, hogy valamilyen formában elismerjék őket. Hiszen egyértelmű,hogy az egész csak úgy lett valahonnan.
- Ne cselekedj hanem csak álmodozz:Legyél lusta tenni azért, hogy azok közé kerülj akiket annyira irigyelsz! Inkább álmodozz arról, hogy egyszer olyan elismert leszel mint ők, az nem kerül annyi energiába és egy percig legalább boldog vagy, hiszen veled a világ csúnyán elbánt. Nem tudsz kiteljesedni, hiszen az problémákkal jár. És mint tudjuk, a probléma az nem jó.
- Add fel az egészet: Hagyd magad kárba veszni és irányítani!Ne legyenek álmaid, mert az álmok a gyerekeknek valók. Sajnáltasd magad orrba-szájba és hangoztasd, hogy : „én amúgy tehetséges vagyok!” …majd halkan tedd hozzá, hogy a többiek ne hallják: „meg lusta.”, „gyáva”,”pesszimista” meg egy rakás olyan jelző ami akkor jut már eszedbe amikor már nincsen egy szikrányi reményed sem arra, hogy változtass. Mert később mennyivel jobb lesz keseregni úgy az unokáknak, hogy „bezzeg bennem mennyi vágy és álom volt ameddig szerte nem foszlottak a rideg idő csontos ujjai közt!.”-közben meg valójában meg sem próbáltad igazán.
Íme, ezek voltak azok a pontok, amiken az emberek egy része áthalad addig,hogy végül ne akarjanak csinálni az ég világon semmit. Az élet minden területén vannak mélypontok és fontos, hogy megértsük: az esetek nagy részében csakis rajtunk múlik, hogy azok meddig tartanak.
